Megbeszéltük miért káros a háztartások és a kormány adóssága, hogyan hatnak ezek a gazdaságra és hogy az igazi probléma szerinte a privát adósság. Hogyan jönnek a képbe a bankok, a politikusok, a kormány ösztönzői és mi a hibájuk? Mi lehet ennek a megoldása? Modern debt jubilee, új monetáris rendszer vagy zöld QE program? Biztosan hasznos lesz számodra ez a beszélgetés és segít jobban megérteni a világot.
.
Ha van kedved, angolul megnézheted videóként:
Ha nem szeretnél lemaradni a hasznos újdonságokról, akkor kattints ide és iratkozz fel a Youtube csatornámra!
.
Az interjú egy része:
Péter: A mai témánk az adósság. Mindenhonnan azt hallom, hogy óriási mennyiségű adósságunk van. Mind a háztartások, mind a kormányok szintjén. Beszéljünk először a háztartásokról. Miért probléma a nagy adósság?
Steve: Talán kezdjük ott, hogy miért fontos az adósság a gazdaságban. És ez rögtön a gazdasági elméletek egyik pontja. Mert a neoklasszikus közgazdászok, akik nem veszik komolyan a munkájukat azt állítják, hogy a hitelnek semmi szerepe nincs az össz keresetben, teljesen figyelmen kívül hagyják. És ha megnézed Ben Bernanke-t (a FED korábbi elnöke) és az ő írásait a Nagy Depresszióról, ő elutasította Erwin Fisher adósság deflációs magyarázatát erre, azért, mert a tisztán elosztott rendszereknek nem kellene szignifikáns hatással lenniük a makrogazdaságra. Tehát teljesen elutasította Erwin Fisher véleményét, anélkül hogy megnézte volna az adatokat, mely szerint a privát adósság összeomlása, ami a privát hitel változásának sebessége, okozta a Nagy Depressziót.
Ha megnézed, hogy ez a nézet igazából min alapszik, ők azt is hitték, hogy a bankok nem hoznak létre pénzt. Ők úgy képzelték, hogy a bankok pénzügyi közvetítők. Találnak egy embert aki megtakarít, találnak egyet aki kölcsönvesz és a bank a kettő között áll némi jutalékért cserébe, de nem kreál pénzt vagy adósságot. Ez pedig marhaság.
Igen, mert a bank pénzt hoz létre.
Ez mindvégig hibás elképzelés volt. Azért ragaszkodtak hozzá, mert ez alátámasztotta az intézményüket, hogy kihagyják a bankokat a képből. Ezért volt ez a hitük, hogy a bankoknak semmi szerepük a makroökonómiában. Én vagyok az egyik rebellis közgazdász, aki mondja, hogy ez téves.
És végül a 2008-as válság után 2014-ben jöttek ki a központi bankok azzal, hogy igen, nekünk van igazunk és az általános tanok tévednek. Nem szó szerint ezt mondták, de mondták, hogy a tankönyvek tévesek. És most már mondják, hogy a bankok tényleg pénzt hoznak létre, ahelyett, hogy a bankok csak közvetítők lennének, ők a pénz és adósság létrehozói. Az én megközelítésemben ezt “bank által létrehozott pénznek és adósságnak vagy kötvény”-nek nevezem. Ez sokkal realisztikusabb megközelítése annak ahogy a bankok valójában működnek, mint ahogy például Paul Krugman (nagyon híres Nobel-díjas közgazdász) is mondja, még azután is hogy a központi bankok elismerték a modell hibáját.
És ez azért fontos, és az általános elmélet nem fogadja el, még az unortodox elmélet sem, mert ha elmész vásárolni, akkor a te költekezésed, a te potenciális vásárlóerőd egyenlő a bevételeid és a hiteled összegével.
Igen.
Ezért a neoklasszikus közgazdaságtan azzal érvel, hogy ha te kölcsön veszel, akkor lenni kell valaki másnak aki kölcsönad neked, ezért az ő vásárlóereje csökken, a tiéd növekszik. Ezt figyelmen kívül hagyják.
Ha rendszer szinten nézed, és tudjuk hogy a hitelt a bankok teremtik, a rendszer igénye a meglévő pénz forgásának összege, plusz a hitel, ami a privát adósság változása. Ha ez kicsi, akkor a privát adósság változása is kicsi, legalábbis a bevételekhez képest biztosan és a meglévő pénz forgásához képest. Ezért nem számít igazán, ha a privát adósság alacsony.
De minél nagyobb az adósság, akkor az adósság változása már szignifikáns részét képezi a rendszer igényének. És ezért számít ez az amerikai adósságnál is. Itt van egy ábra, mely szerint az első világháború környékén a privát adósság a GDP 40%-a volt, és a hitel, ami ennek éves változása, az 2-6% volt. Az utóbbi válságban ezek 160% és 15% voltak.
Szóval sokkal-sokkal több.
Így van, sokkal magasabb és a sebessége! A hitel sokkal gyorsabban változik, mint a bevételek. Nagyon valószínűtlen, hogy évente 15%-kal növelik a fizetésed, kivéve, ha te vagy a vezérigazgató. De képes vagy hitelhez jutni, ami már a fizetésed 15-30-40%-a és rendszer szinten ezért szeretem jobban a hitel változását nézni, és emiatt a hitel változása pozitív értelemben nagyon nagy részben hozzájárult Amerikában a válság előtti buborék kialakulásához. Aztán amikor ez összeomlott, masszívan negatív volt a változás, a GDP-hez viszonyítva mínusz 20% három év alatt.
És hibás azt mondanom, hogy az adósság amit a kereskedelmi bankok hoznak létre, az privát adósság, privát módon létrehozott adósság?
Ez így korrekt, igaz.
És igaz-e, ha azt mondom, hogy mivel nekünk átlag embereknek túl sok adósságunk van, ezért túl keveset takarítunk meg? Tudom, hogy valaki kötelezettsége egy másik valaki eszköze, de mint háztartás nem takarítunk meg eleget, ezért nem is fektetünk be eleget, közel sem annyit, mint kéne. És ezért a gazdaság nem tud annyit növekedni, mert az erőforrásainkat leköti a hitel törlesztése. (kapitalizmus tőke nélkül)
Ebben van igazság, de vannak benne hibák. Tehát, azért mert olyan magas a háztartások adóssága valójában túl sokat szeretnénk megtakarítani. Azért, mert vissza szeretnénk fizetni az adósságot, ezért lassabban költünk, igyekszünk pénzt felhalmozni, hogy kifizessük az adósságot.
Ez az egyik paradoxon, mert az egyén megtakarítása azt jelenti, hogy a költekezése kisebb, mint a bevétele.
Igen.
Oké. És megpróbálják növelni a különbséget úgy, hogy kevesebbet költenek és abban reménykednek, hogy a bevételük nem változik. Tehát egy egyén képes úgy megtakarítani, hogy kevesebbet költ.
De rendszer szinten, mivel a te költekezésed valaki más bevétele, a költekezés és a bevétel egyenlő, egy és ugyanaz, ezért rendszer szinten nézve a megtakarítás nulla. Tehát ha te megtakarítasz, akkor valaki másnak pontosan annyit kell költenie (hiányozni fog az a bevétel). Most figyelmen kívül hagyjuk a pénzteremtést, de ha fix mennyiség van a pénzből a gazdaságban, akkor ha te megtakarítasz, akkor a társadalom az ellenkezőjét kell, hogy tegye, pontosan egyenlő mértékben.
Zéró összegű játék? (ez egy játékelméleti fogalom, amelyben a játékosok csak egymás kárára növelhetik nyereségüket)
Zéró összegű játék. Igen, mert ha megveszem a telefonod 200 euróért, az én számlám 200 euróval kisebb lesz, a tiéd növekszik 200-al, a kettő összege nulla. Tehát mint rendszer a pénz áramlások összege nulla.
Te megtakarítasz azáltal, hogy kevesebbet költesz, mint a bevételed, akkor ha ezt egyedül csinálod, te okozod a társadalomban, hogy a többiek költenek, mint rendszer.
Ha azt kérdezed mi sarkall minket a megtakarításra, gyakran ez a túl sok adósságtól való félelem. Mint egyén túl sok adósságunk van és erre az a válasz, hogy lassabban költünk. És egyénileg így képes vagy megtakarítani, de társadalmi szinten csökken a bevétel. A te egyéni megtakarításod társadalmi szinten bevételkiesést okoz.
Ez az egyik paradoxon, mert azáltal hogy megtakarítunk, mert nagy adósságunk van, valójában csökkentjük a pénz forgási sebességét, ami csökkenti a GDP-t, és megnöveli az adósság terhét.
És ez nem az amit a kormány szeretne. Ő szeretné növelni a mi költekezésünket.
Igen.
Szeretnéd magyarul hallani vagy olvasni az interjú többi részét, lényegi mondanivalóját? Itt férhetsz hozzá, ezzel a megoldással tovább segíthetek neked és te is segíthetsz nekem. Ráadásul még egy sor más fizetős tartalmat is kapsz mellé, amitől jobb befektető és vállalkozó leszel!
.
Remélem hasznos volt számodra ez a cikk! Ha így van, kérlek támogasd a munkámat annyival, hogy megosztod másokkal is, követed a Facebook oldalam, feliratkozol a Youtube csatornámra vagy a hírlevelemre itt.
>
Katt ide és nézd meg ezt a cikket videós formában is!Kérdezz bármit a Telegram app-on keresztül!Csatlakozz a Facebook oldalhoz, hogy ne maradj le semmirol!
