Még a nyáron elhatároztam, hogy mindenképp szeretnék interjút készíteni András Györggyel. Talán már te is olvastad valamelyik könyvét. Ő nem azt az utat választotta, hogy nyilvánosan beszél, ez már nem fér bele a komfortzónájába, szerintem teljesen érthető. Úgy és addig érdemes ezt a munkát végezni, amíg örömet okoz. Számára pedig ez inkább hobbi, értsük meg, tartsuk ezt tiszteletben. Viszont vállalkozott arra, hogy kicsit bemutathassam, válaszoljon néhány kérdésemre.
Hogy nézett ki az elmúlt 15 éved? Hogy jutott eszedbe ezzel a témával foglalkozni? Hol láttad ezt először, mi fogott meg benne?
Mindig is érdekeltek a pénzügyi piacok, a befektetés. A rendszerváltás hajnalán érdeklődéssel figyeltem a tőzsde újranyitását, részt vettem kárpótlási jegyes jegyzésekben, szinte azonnal megfertőződtem a spekuláció vírusával. A mai napig emlékszem, talán 1994 januárját írtuk, amikor teletexten figyeltem a frissen kibocsájtott Globus, Primagáz részvények száguldását. Egészen lenyűgözött, hogy két frissítés között egyre feljebb és feljebb ugrott az ár. Beszippantott a tőzsde.
Ekkor és a következő évtizedben ugyanolyan kisbefektetőként tevékenykedtem, mint bármelyikünk, akit akkor megfertőzött a tőzsde légköre. Egy idő után „value investor”-nak neveztem magam az internetes fórumokon, hogy mindenki lássa, mennyire komolyan gondolom… Ma már csak nevetek ezen, kb. annyi közöm volt a Graham féle alapelvekhez, mint Miki egérnek a hentespulthoz. Az évek múlásával azután fokozatosan szaporodtak a negatív élmények a hazai piacon. Pannonplast machinációk, Pick kivezetés, és végül az első Orbán kormány tette fel az i-re a pontot, a spekulánsok közellenséggé kinevezésével.
Ezzel egy időben megkezdődött a külföldi piacok liberalizációja, és egyre komolyabban foglalkoztatott a gondolat, hogy kipróbáljam magam az amerikai tőzsdén. Ugyanakkor éreztem azt is, hogy az akkori tudásom kevés lesz a világ legnagyobb piacán történő lavírozáshoz, és az addiginál jóval komolyabb erőkkel kell belevágnom, ha komolyan gondolom. Nem is szántam rá magam könnyen erre a váltásra, leginkább a tudatalatti régiókban érlelődött a döntés. Végül egy volt gimnáziumi osztálytársammal történt beszélgetés során mondtam ki először hangosan, hogy professzionális tőzsdei kereskedő szeretnék lenni. Nem összekeverendő a megbízásokat teljesítő bróker szakmával, ezek az emberek saját pénzüket kockáztatva próbálják megtalálni a profit lehetőségeket a tőzsde világában. Nyugaton tradereknek nevezik őket. Ez a szakma még elég ismeretlen volt idehaza (most is az), de külföldön már komoly irodalma létezett akkor, nekem is meghatározó élményem a Piac varázslói sorozat.
Végül megszületett az elhatározás, számlát nyitottam az Interactive Brokers-nél. 45 ezer dollárt szántam erre a kalandra. Ez volt életem legjobb befektetése. Meg amit mellette könyvekre költöttem. Ebben az időszakban is már elég grafomán voltam, így a rákövetkező évek tanulságainak összegzése még megtalálható az internet lassan süllyedő bugyraiban.
Elmondanád milyen végzettséged van, hova jártál iskolába, hol éltél, hol dolgoztál? Persze azt írd le amit ebből szívesen megosztanál.
Eredeti foglalkozásomra nézve villamosmérnök vagyok, emellett még van egy fél szociológus diplomám a Corvinusról, de pénzügyekben nagyjából nulláról indultam. A meglévő számítástechnikai tudás egyértelmű előnyt jelentett a tőzsdén, de legalább ilyen fontos volt az a fajta rendszerszemlélet, amit talán a mérnöki tudományok közvetítenek legpontosabban.
Milyen forrásokból fejlesztetted a tudásod?
A tanulási folyamat folyamat egyszerű ciklus ismétléséből állt. Elkezdtem olvasni pénzügyi témájú könyveket a legkülönfélébb területekről. A fundamentális elemzéstől kezdve a technikai elemzésen át a psziché működéséig. Majd egy-egy terület megismerése után gyorsan megpróbáltam a gyakorlatba átültetni az ismereteket. A könyvekben megfogalmazott alapelvek mentén megfogalmaztam vételi/eladási szabályokat és az eredményt teszteltem árfolyamadatokon. Majd tovább léptem egy másik területre, és kezdődött a ciklus elölről. Könyvek, vételi/eladási szabályok megfogalmazása, teszt. Ezzel a módszerrel elég jó rálátásom alakult ki a legkülönfélébb módszerekre, elsősorban gyakorlati oldalról. A tőzsdén nagyon könnyen meg lehet fogalmazni szépen mutató elméleteket. Mindig lehet találni hozzájuk megfelelő példákat, adatsorokat. A gyakorlati alkalmazhatóság azonban egy más világ, apró kis eltéréseknek, homályos pontoknak is nagy jelentősége lehet.
Az egész tanulási folyamatban kiemelt szerepe volt a könyveknek. Az amerikai szakirodalomban nagyjából megtalálható minden, ami számít. Nyilván sok a redundáns és haszontalan információ, de ebből a szempontból is a könyvek állnak a legjobban (fórumokhoz, blogokhoz, tanfolyamokhoz viszonyítva). A tőzsdén a tőkeáttétel alkalmazása elég veszélyes játék. Minél nagyobb a tőkeáttétel, annál nagyobb a bukás esélye. Az egyetlen „információs tőkeáttétel”, amit nyakló nélkül lehet, és érdemes alkalmazni: könyvek olvasása.
Nekem kifejezetten tetszik, hogy egy kommenthez hamar hozzá tudsz szólni és úgy, hogy valami cikkel is alátámasztod a mondanivalód. Mennyi időt töltesz olvasással, a jelen helyzet követésével?
Örülök, hogy te is észrevetted, sokat olvasom a mai napig. Sajnos már nem könyveket (bár kéne), hanem elsősorban internetes blogokat. Ez a második forrás a könyvek mellett, aminek sokat köszönhetek, és hálás is vagyok érte. A blog formátum azért kedvező, – például az internetes csevegésekkel szemben -, mert jóval könnyebben megítélhető a szerző szakértelme. Át kell futni az archívumot.
A mai napig a rutin része, hogy este lefekvés előtt egy olvasó alkalmazásból megnézem az általam követett blogok friss bejegyzéseit. Attól függően, mennyire végzek éppen elméleti, tervezési munkát, napközben is olvasok, elsősorban cikkeket, bejegyzéseket. Nehéz megbecsülni, mennyi idő lehet ez tisztán, napi 1-2 óra között ingadozhat az olvasásra szánt idő.
Több könyvet is írtál, amiket én is megvettem, és ajánlom ezeket. Mi a célod ezzel a munkával?
Az első könyv, A lusta portfólió megszületésében sok szerepe volt a véletlenek összjátékának. 2008 tájékán a tőzsde legsötétebb pillanataiban felmerült bennem az igény addigi tevékenységem diverzifikálásra. Gondolom, ebben nagy szerepe volt, hogy éppen 60% feletti visszaesésből tornásztam vissza azévi teljesítményemet a pozitív tartományba. Miközben azt vártuk, melyik dominó következik a sorban, egyre rosszabbul mutatott egyetlen szolgáltatónál tartani az amúgy is meglehetősen rizikós pozícióimat. Akkor ismerkedtem meg közelebbről a „black swan” életérzéssel. Néhány rossz döntés, vagy szerencsétlen véletlenek, és máról-holnapra lenullázhatod 5 év munkáját.
Többféle próbálkozás után, végül amellett döntöttem, hogy másik szolgáltatónál elkezdek kiépíteni egy hosszútávú portfóliót. A legfontosabb követelmény az volt, hogy ne igényeljen törődést. Az akkori szakirodalmat átnézve jutottam el a lusta portfólió koncepciójához, és az indexalapú befektetési alapokhoz. Ebben az időben ez egy teljesen ismeretlen terület volt Magyarországon. Ha ellátogattál egy befektetési alapokkal foglakozó fórumra, ott leginkább arról folyt a vita, hogy az OTP XY, vagy az Aegon TZ alapja lesz jobb, miközben a többségnek halvány elképzelése sem volt a költségek szerepéről, ETF-ekről, eszközosztályokról. Addig nekem sem.
Meg is örültem a frissen felfedezett módszernek, összeállítottam egy anyagot róla és publikáltam az interneten. Le is töltötték néhány százan, majd a bloggal együtt elsüllyedt az internet mocsarában.
Előretekerve öt évet, 2013-ban betört hozzánk is az ekönyv forradalom. Lenyűgözött a lehetőség, hogy bárki könyvet jelenthet meg. Azonnal ki akartam próbálni. Soha eszembe nem jutott volna kiadóknál kilincselni, korrektúrákat javítgatni, de ha csak fogod és feltöltöd, az más. Leporoltam a régi anyagot, és publikáltam. Támogatásként elindítottam mellé a lustaport blogot, de fél-egy évig nem történt semmi, megvette néhány ember, és annyi. Egy év után aztán valahogy belobbant a láng, elindultak az eladások, a könyv felkerült a Bookline ekönyv toplistájára, ami tovább pörgette a folyamatot.
A Lusta portfólió sikere meghozta a kedvemet további könyvek megírásához, Részvény ETF, Okos pénz, ETF évkönyv.
A cél egyértelmű: gyakorlati ismeretterjesztés. Üzleti vonatkozás nélkül. Amikor belevágtam, még fogalmam sem volt a hazai könyvkiadás üzleti modelljéről, ami nagyjából kizárja, hogy celeb könyveken túl bármivel pénzt keressél. Egy-egy könyv persze lehet egy átfogó, szélesebb stratégia része, amikor más szolgáltatások eladáshoz segíti az imidzs építést. Láttunk erre példát a hazai piacon is. Nálam ez sohasem volt cél, de számomra is csak néhány év után lett egyértelmű: hobbi illetve jótékonysági projektet indítottam.
Természetesen így is van hozadéka a könyveknek és a blogírásnak. Az tudja igazán, aki tanítja. A gondolatok írásbeli megfogalmazása, a tények ellenőrzése, sokat segített egy letisztult befektetési módszertan kialakításában. Mindenkinek ajánlani tudom.
Mire vagy legbüszkébb, amit elértél?
Arra, hogy amikor reggel felébredek, szabadon dönthetek arról, mit fogok aznap csinálni.
A könyvekkel kapcsolatban mostanában értem el oda, ami az eredeti tervem volt, akár bevallottam magamnak, akár nem. Egy szűk, befektetések iránt aktívan érdeklődő réteg számára referenciapontot képeznek a munkáim. Ez nyilván nem kizárólag a saját érdemem, maximum annyiban, hogy helyesen ismertem fel évekkel ezelőtt a hosszútávú befektetések világában érlelődő tendenciákat, és elsőként osztottam meg könyv formájában a hazai publikummal. A könyvírás egy egotrip, jó látni az általam megfogalmazott gondolatokat visszaköszönni internetes fórumokon.
Mit ajánlanál még annak, aki tovább szeretne tanulni ezen a téren?
Nem készültem konkrét könyvlistával. Az egyéni érdeklődési kör is sokat számít. Általánosságban azt tudom mondani, szinte bármelyik könyvben találhatunk olyan gondolatot, ami később a hasznunkra válik. A hosszútávú befektetések terén Bogle, Bernstein és Sharpe munkáit kedvelem, de rengeteg jó könyv van. Olvassunk minél többet, amíg az érdeklődés nem lankad.
Szerinted a bankok és brókerek miért nem a lusta portfólió módszert ajánlják az embereknek? Mi kellene ahhoz, hogy forintos ETF-ek jöjjenek létre?
A bankok a saját üzletüket optimalizálják, nem az ügyfelekét. Nekik egy dolog számít, az állomány mértéke. Mi kell ehhez? Minél nagyobb fiókhálózat, elérés, marketing. Minél nagyobb választék. Eszük ágában sincs megkeresni az ügyfélre szabott optimális megoldást, hogy aztán hosszú évekig abban ücsörögjön, mindenféle jutaléktermelés nélkül.
Jómagam elég sokat ráncigálom az alapkezelők bajszát a blogomon, de azt látni kell, a saját érdekeik mentén, racionálisan tevékenykednek. Mekkora lehet egy átlagos befektetési alap mérete idehaza? 10 milliárd? Mennyi éves díj jön ki, ha levisszük 0.2%-ra? 20 millió. Ebből kéne fizetni a személyi állományt, könyvvizsgálót, irodát, stb. Én sem indítanék el Magyarországon befektetési alapot 1% díjterhelés alatt. A hazai piac mérete nem teszi lehetővé a méretgazdaságos ETF-ek betörését. Ez marad a globális szereplők játéka. Ha 10 milliárd dollárt tudok összegyűjteni, mindjárt máshogy néznek ki a számok, de ez Magyarországon nem realitás.
Szerinted mik ennek a befektetési formának a hátrányai? Mit rontanak el legtöbben ezzel kapcsolatban?
A befektetésekhez szükséges egy jó adag önismeret. Szerintem ezt nézik be legtöbben. Rosszul becsülik meg kockázattűrő képességüket. Olyan eszközöket, részvényeket választanak, amelyeket nem ismernek eléggé. Túlbecsülik saját képességeiket annak megítéléseben, mi a jó befektetés aktuálisan, és mi nem az. Ezek mind általános emberi gyengeségek (a gépkocsivezetők 80%-a gondolja az átlagnál jobb sofőrnek magát), amelyek kellemetlen útitárssá válnak a befektetői karrier során. Ennek eredménye aztán a ki-beugrálás, rossz időzítés, és hosszútávon alulteljesítés. Az ETF-ek esetében csak erősíti ezt a folyamatot az árfolyam folyamatos jegyzése, ami ad-hoc döntésekre sarkallhat.
Mik a terveid, dolgozol-e újabb könyvön?
Ígéretemhez híven éppen frissem megjelent az ETF évkönyv, ezúttal kizárólag európai ETF-ekkel. Ezentúl kicsit kifulladni érzem az ETF-ekkel, lusta portfólióval kapcsolatos munkásságomat. A mondanivalóm túlnyomó részét már elmondtam. Tőlem függetlenül is nagyságrendekkel több információ áll rendelkezésre ebben a témakörben, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt.
Ugyanakkor régóta terveim között szerepel aktív tőzsdézéssel foglalkozó könyv vagy sorozat megjelentetése. A lusta portfólió eredeti, 2008-as címe 99% volt, szerényen arra célozva, hogy a befektetők 99%-nak ez a módszer ideális. A fennmaradó 1%-nak is lenne mondanivalóm. Az elmúlt 10 évben össze is hoztam vagy három A4-es oldalt ebben a témában. Úgy érzem, a passzív befektetések térhódításával lassan itt az ideje visszahozni az aktív kereskedés régi fényét…
Kíváncsian várom és köszönöm, hogy szántál az olvasóimra egy kis időt! További sok sikert!
Szívesen és köszönöm.
Remélem neked is tetszett ez a beszélgetés. Ha igen, kérlek oszd meg másokkal is! Kíváncsi vagyok a véleményedre, írd meg kommentben! Sokat jelentene nekem, ha feliratkoznál a hírlevelemre és ha nem szeretnél semmiről sem lemaradni, akkor kövesd a Facebook oldalam vagy a Youtube csatornám! A Klubot, benne sok számodra hasznos értékkel, itt találod, ha te is szeretnél ilyen „információs tőkeáttételt”, amit nyakló nélkül lehet, és érdemes alkalmazni: könyvek olvasása!
Extra interjúk: Lee Kranefuss: Van az úgy, hogy az ETF kibobott pénz
Takács Szabolcs: A 30as nyugdíjas módszere
Kérdezz bármit a Telegram app-on keresztül!Csatlakozz a Facebook oldalhoz, hogy ne maradj le semmirol!
