Lee Kranefuss-t sokan egy befektető legendának tartják. Az Inside ETFs Europe konferencián beszélgettem vele kicsit. 1997-ben csatlakozott a Barclays Global Index funds-hoz (BGI), ők alkották meg az index alapokat. 2000-ben többedmagával megalapította az iShares-t, ami a világ egyik legnagyobb ETF kibocsátója. 2007-re már elérték a 400 milliárd dolláros kezelt vagyont, pár évvel később a világ ETF befektetéseinek a fele náluk volt. Ezt a céget 2009-ben megvette a blogon már említett Blackrock.
Hogyan és miért hozták létre az iShares-t?
A BGI-nál mi voltunk a világ legnagyobb index menedzserei. Az indexeken alapulva végeztünk eszköz allokációt és kerestük a jövőt a befektetőknek. Több vizsgálatot végeztünk arra, hogy hogyan távolodhatnánk el az intézményi, nagy befektetőktől. Minden kutatás azt mutatta, hogy jobban jársz, ha van egy eszköz allokációd és a pénzed be van fektetve, amin talán finomíthatsz aktív befektetéssel, mint ha aktív menedzsereket és teljesítményt keresel, és bizonyos területeken nem fekteted be a pénzed. Akkoriban csak olyan ügyfeleink voltak, akiknek több mint 1 milliárd dolláros tőkéje volt. Szerettük volna, ha az indexekben rejlő lehetőségeket kombináljuk a kisebb befektetőkkel és erre lettek jók az ETF-ek. Ez elérhető a tőzsdén, bármely brókernél, bárki számára, akár 10 dolláros egységekben is.
Nem volt érdekellentét. Ha legalább közepes intézményi befektető voltál, csak a Vanguard 10 alapjából választhattál, úgyhogy az iShares-nél kijöttünk 40-nel és mára a Blackrock alatt ez több százzá nőtte ki magát. Így ma egy átlagos kisbefektetőnek nagyobb variációja lehet, többféle terméket ér el, mint egy intézményi befektető 15-20 évvel ezelőtt. Ezt szerettük volna elérni.
És hosszú távra terveztünk. Korábban a befektetőink csak nyugdíjszolgáltatók voltak, de ez a szegmens egyre fogyott, így nyitottunk egy másik modellt.
Miért tartják a kollégái jó vezetőnek?
Persze őket kellene megkérdezni, de a visszajelzések alapján talán azért, mert általában a jövőben gondolkodom. Azt szoktam megnézni, hogy mi lesz 5-10 év múlva. Nem lehet pontosan látni, de mégis mi az irány?
A másik pedig, hogy nem lehet rengeteg ötleted és százezer asszisztensed. Az embereknek kiosztom a területeket és hagyom őket dolgozni. Ez mindig működött.
Ha felvesz valakit, mire figyel oda? Az adott tudás amivel rendelkezik valaki az egy dolog, mindenki tud tanulni, de milyen embert keres, milyen tulajdonság a fontos?
Mindig kíváncsi embereket kerestem, mert azt szeretném látni, hogy mi lehetséges és azt találjuk ki közösen. Nem szeretem azt, amikor valaki tud valamit és 20 éve azt csinálja.
Azt is nézem ki tolerálja a kétértelműséget. Például amikor Kolombusz nekivág az óceánnak két lehetőség van. Vagy GPS-t követ és minden információ adott, vagy nem kell sok technológia, hiszen tudjuk, hogy nyugat felé haladunk, ezt tudjuk csinálni és közben találjuk ki mi a következő lépés. Inkább az utóbbit preferálom.
Aztán jó, ha valaki egy csapatban konstruktív tud lenni. Ahogy egy kollégám mondta, együtt sokkal okosabbak vagyunk, mint külön-külön. Ezt számtalanszor be is bizonyították. A másik kedvenc mondásom a strong opinions, weakly held. Tehát valaki bejön az irodába és azt mondja, hogy tudom a megoldást. És végül mindenki azt mondja, hogy tudja a megoldást, de ezek mindegyike különbözik. Végül megbeszéljük, alátámasztjuk az érveinket és együtt jutunk megoldásra. Egy csoport sokkal jobb döntéseket tud hozni.
Még ha azt hiszed is, hogy tudod a választ, valaki más még javíthat is rajta.
Így van!
Milyen könyveket olvas? Van kedvenc könyve?
Sokat olvasok matematika témában, mert a terület ahol dolgozom szisztematikus. Fontos folyamatosan tanulni. De vannak olyan listák, hogy 10 legjobb pénzügyi könyv és csalóka mert többségük nem igazán pénzügyi. Van egy kedvenc könyvem Freud: Tömegpszichológia és én-analízis, ez valószínűleg a legjobb könyv ami leírja hogyan működnek a szervezetek. A másik ami a BGI-nál a vezetők számára kötelező olvasmány volt, Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme.
Tudom, hogy 3 gyermeke van. Mi a legjobb, legfontosabb tanács amit adna nekik?
Talán az, hogy próbáljanak meg egy csapat tagjai lenni és ismerjenek meg sok embert. Őrizzék meg a saját véleményüket, ne akarjanak túl sok időt pazarolni arra, hogy bejussanak egy csoportba, de ha érdekli őket egy tematika, akkor próbálják ki.
Ha visszamehetne az időben mit csinálna másként?
Ez könnyű. Amikor az iShares-t alapítottuk 18 hónapig finomítottuk az üzleti modellt. Ezt kellett kitalálni, meg azt. Visszatérve a Kolombusz hasonlathoz, jobb lett volna 6 hónap után elindulni és a többit menet közben kitalálni. Már nem lett volna sok különbség. Ugye mondják, hogy a tudományban 95%-ban helyesnek kell lenni, az üzletben pedig csak 80%-ban és a többit el kell tudni dönteni menet közben. A legtöbb szervezet nem gondolkodik eleget, de érdemes a visszajelzésekből is tanulni, formálódni. Jobb célozni, tüzelni, célozni, tüzelni, célozni, tüzelni, mint örökké csak célozni.
Az olvasóim többsége azért még kezdő befektető. Mit javasolna, honnan tanuljanak mondjuk az ETF-ekről. Az interneten sok információ van, de hogyan találjuk meg a hasznos információt a nagy zajban?
Én a könyveket javaslom. Az internet nagyon jó tud lenni, de csak ha már van tudásod és ahhoz keresel valami kiegészítést. A könyvekben viszont valaki már rendszerezte a tudást és olyan könyvet kereshetsz ami megfelel a te szintednek.
Még mindig maradva az átlagos befektetőnél, miért nem tudnak az emberek egyszerű szabályokat követni? A befektetés egyszerű szabályokról szól, de képtelenek vagyunk azokat betartani.
Ezzel foglalkozik az egész viselkedési közgazdaságtan tudomány, de mind ugyanazt csináljuk. Túl rövid távon gondolkodunk és túlreagáljuk a változásokat, ha a piac emelkedik akkor is. Ha a piac lefelé megy általában eluralkodik felettünk a félelem. Nemcsak, hogy eladunk és ezzel igazoljuk az esést, hanem félünk venni. Van is erre egy szabályom, ha ezt látom egy kis összeggel is akár, de felveszek egy hosszú távú pozíciót. Mindenki tudja, hogy 2009-ben sok részvényt kellett volna venni, ezt akkor is lehetett tudni de mégsem mertünk venni. Tehát legalább a pénzünk egy kis részével vennünk kell.
És félünk, mert ami esett 80%-ot az még eshet 50%-ot és ezen a ponton adjuk fel leginkább. Na, ekkor kellene venni.
Igen és Warren Buffett nagyon jó ebben. 🙂
Igen, amikor pedig már látjuk, hogy jó vétel volt valami, akkor már késő beszállni.
Milyen nehézségek vannak az Ön munkájában? Talán néha hiányzik valamilyen különleges ETF?
Talán az a probléma, hogy változik a világ. Hiányzik a tiszta piaci jelenlét. Az ETF-ek gyakran nem úgy viselkednek, mint amit elvárnánk a nevükből. Ha amerikai vagy S&P500-at veszel, ha japán akkor NIKKEI-t, ha német akkor DAX indexet vagy ETF-et és azt hiszed, hogy befektettél az amerikai, japán vagy német piacba. Történhetnek váratlan dolgok mint háború, devizák leértékelődése, de legalább Amerikába fektettem a pénzem.
Pedig nem így van! Ma már globális piacok vannak, a cégek sokszor legalább a fele bevételüket külföldről szerzik. Lehet, hogy Indiába szeretnél fektetni, de legtöbbször annak fele lesz csak legfőképp indiai jelenlét, fele pedig globális viszonyoktól függ. Tehát évente 70-80 bázispontot kifizetsz azért, hogy diverzifikálj Indiával, de annak fele kidobott pénz. Nem tudsz csak Indiára alapozni és amerre az az ország megy. 30-40 éve, még az amerikai nagyvállalatok Amerikától függtek, de ma már ezek globális cégek.
Amit még megfigyeltem és ehhez hasonló probléma, hogy ha Indiai ETF-et veszek A cégtől és B-cégtől, ezeknek más lesz az eredményük, mert nem ugyanazt tartalmazzák. Az egyik 500 céget tartalmaz, míg a másik 1500-at. Más végeredményt fogok kapni.
Igen, mindegyiket ETF Indiának hívják, de India összes, vagy India nagy kapitalizáció és export orientált cégeket takar?
És mit is akarunk egyáltalán? Néha megkérdezem az embereket miért fektetnek a fejlődő piacba. Sokféle választ kapok és ezek nem egységesek. Egy válasz például az, hogy azért, mert ott magas hozam lehetséges. De ezt elérhetnéd úgy is, hogy tőkeáttétellel fektetnél a fejlett piacba és a kockázatod is csökkenne. Értsük mit szeretnénk.
Diverzifikálni szeretnénk? Akkor ne a globális piacot vegyük, mert az korrelálni fog, hanem csak azokat a részeit ami eltér a többi kitettségünktől. Szóval sokszor különböző okokra hivatkozva vesszük ugyanazt és nyilván nem lehet mindenre ugyanaz a megoldás, de attól az még nem feltétlen rossz termék.
Valóban több időt kéne arra szánnunk, hogy megértsük mit keresünk és megnézzük mit is veszünk. Köszönöm az idejét, nem tartom fel tovább.
Jó volt beszélgetni, köszönöm.
További sok sikert!
Ha tetszett ez a cikk, kérlek oszd meg másokkal is, kövesd a Facebook oldalam, hogy értesülj az újdonságokról, vagy iratkozz fel a hírlevelemre!
Kérdezz bármit a Telegram app-on keresztül!Csatlakozz a Facebook oldalhoz, hogy ne maradj le semmirol!
Trackback/Pingback