Ha érdeklődsz a pénzügyek iránt, egészen biztos, hogy hallottál már a 30as nyugdíjasról, Szabolcsról. Praktikus tanácsai és őszintesége miatt öröm őt olvasni. Beszélgettem vele egy jót, kifaggattam arról mit csinál és miért, hogyan jutott el idáig, megbánt-e valamit és előkerültek az élet nagy kérdései is. De nem ragozom tovább, olvasd el!
Milyen gyakran van interjúd mostanában?
Gyakran. Rá is jöttem, hogy szelektálnom kell. Volt néhány rossz élményem, főleg a bulvársajtóval.
Mást írtak, mint amit mondtál?
Inkább a formátum nem volt megfelelő. Ha az anyagi függetlenségről beszélgetsz valakivel és csak annyi hangzik el hogy: Figyelj már, összeszedtem annyi pénzt, hogy nem kell már dolgoznom!, akkor az átlagembert ez csak felidegesíti. Ha nem megyünk mögé, hogy mi ez az egész, akkor egy felületes szemlélőnek ez puszta hencegésnek tűnhet és így semmi értelme.
Hogy nézett ki az elmúlt 25 éved?
Falun nőttem fel, Bonyhádra jártam 6 osztályos német kéttannyelvű gimnáziumba. Amikor befejeztem, fogalmam nem volt, hogy mit akarok csinálni. A német tanárnőm, aki történelmet is tanított nekünk, azt mondta: Szereted a matekot, szereted a nyelveket, neked a Külker főiskolára kéne menni. Rákészültem, hogy nekem oda kell mennem, mert nagyon szeretem Rozika nénit és biztos jó tanácsot ad. De persze semmit nem tudtam az egészről, magáról az iskoláról.
Nem vettek fel, mert a matek felvételi nem jött össze. Nem csak a Külker úszott el, hanem a második és harmadik helyen megjelölt fősuli is. Itt összeomlott a világ bennem. Elmentem egy OKJ-s képzésre, amit külkereskedelmi üzletkötőnek hívtak. Azért mentem oda, mert onnan volt egy surranó pálya a Külkerre. Úgy vágtam neki a két éves képzésnek, hogy hányni tudtam volna tőle, cikinek éreztem, hogy egyetem és főisklola helyett egy szakképesítős suliba fogok járni.
A harmadik héten rájöttem, hogy elképesztően jó helyre csöppentem. Ebben az iskolában több gyakorló üzletember is tanított. Olyanok, akik a saját bizniszük mellett hobbiból szeretik ezt is csinálni. A külkereskedelem tanárom már nem praktizált, mert ránézésre 80 felett lehetett, de olyan sztorikat mondott órákon, hogy leesett az állam. Gyakorlati és nem elméleti tudást kaptam, rájöttem, hogy ez a legjobb iskola, ahova kerülhettem.
Első év után megint jelentkeztem a főiskolára, de megint nem vettek fel. Aztán a második év után ismét megpróbáltam és felvettek két úton is. A normál felvételivel is, meg a surranó pályán is. A főiskolán már kevesebbet tanultam, mint az előző két évben. Szinte ugyanazt tanultuk újra (picit bővítve), mint előtte a két éves suliban. Ez alól egy kivétel volt és az a pénzügyek. Tőzsde-pénzintézetek szakirányra mentem, és ott is nagyon jó tanáraim voltak. A tőzsdével és a befektetésekkel először itt kerültem kapcsolatba.
A szüleimnek van egy családi vállalkozása. Az is szuper dolog volt, hogy azzal a tudással, amit kaptam az iskolában nyáron általában hazamentem vidékre, és dolgoztam mellettük a családi vállalkozásban. Még több gyakorlatot szívtam magamba. Aha, így néz ki a mérleg, eredmény kimutatás, ha az autó lerobban és költünk egy alkatrészre, akkor a mérlegben ez történik, az eredmény kimutatásban meg az, tehát ezeket összekötni a gyakorlatban csodálatos érzés volt.
Elkezdett érdekelni a tőzsde, a főiskola vége előtt egy-másfél évvel azt mondtam magamnak, hogy annyira érdekes ez a terület nekem, hogy ezt nem csak elméletben akarom tanulni, hanem el akarok kezdeni foglalkozni ezzel a gyakorlatban is. Volt 150-200 ezer forint megspórolt pénzem, elmentem és bevásároltam részvényekből. Fogalmam nem volt az egészről persze, de ez nem zavart. Az sem érdekelt, ha elbukom az összes pénzt, csak látni akartam a gyakorlatban a dolgot.
A portfolio.hu akkor egy kis garázscég volt, 5-6 ember írta a cikkeket és csak szűk értelemben vett befektetési témákkal foglalkoztak. Felfedeztem az oldalt a neten, de nem értettem, amit írtak, pedig már jócskán benne voltam a főiskolai tanulmányaimban.
Arra gondoltam, okés, akkor a főiskolai tanulmányok és a tanulópénz forgatása mellett az lesz a képzésem harmadik pillére, hogy minden este a kollégiumban leülök a számítógép mellé, elolvasom és meg is értem az összes cikket, ami aznap megjelent a portfolio.hu-n. Sokszor szótáraznom kellett a szavakat, melyik mit jelent, de minden este átrágtam magam az összes íráson. Egyik este a szemem láttára jelent meg egy álláshirdetés, elemző gyakornokot kerestek. Szerintem én voltam az első, aki beküldte az életrajzát, addigra az már csőre volt töltve, hisz főiskola második felében már bármikor szükség lehet rá.
Másnap visszahívtak, hogy őket érdekelné a dolog, beszélgessünk. Éppen Kunszentmiklóson voltam öcsémmel egy agarászaton, ugatott mellettem száz állat, én meg állásinterjút nyomtam telefonon. Vicces volt. Ahogy az is, hogy szilveszter napjára hívtak be személyes interjúra, aztán január 3-án már kezdtem is.
Csakhogy a főiskolán előttem volt még két félév. Leültem beszélni a tanáraimmal, akik konstruktívak voltak. Megbeszéltük, hogy maradok nappali tagozaton, de csak a kulcsfontosságú órákra járok be, a többiből csak vizsgázni jelenek meg. Miután lediplomáztam, még sokáig a portfolio.hu-nál dolgoztam, összesen hat évet töltöttem ott és borzasztóan jó volt. Annyit fejlődtem ott, hogy az valami döbbenetes. Az ottani főnökeim rengeteg energiát fektettek abba, hogy képezzenek minket. Volt, hogy hét közben dolgoztunk, hétvégén pedig bementünk tanulni. A vezetők is bejöttek, tananyagot, vizsgát állítottak nekünk össze. A cég segítségével elvégeztem a Nemzetközi Bankárképző befektetéselemzői képzését is.
Én csak gondolkodom rajta. A VAP (vagyon-, alap- és portfóliókezelő szakvizsga) vizsgát idén megcsináltam, én is munka mellett.
És mi a véleményed róla?
Szerettem és jó volt, de számomra kicsit túl elméletinek tűnt. Kevésnek éreztem a gyakorlati részt.
Nekem is volt hasonló benyomásom.
Igen. De ott tartottunk, hogy 6 év portfólió…
Belépéskor emlékeim szerint 12-en voltak a cégben, jómagam lettem a 13. Hat év múlva már kb. 70-80 fős létszámnál tartottunk. Nagyon komoly volt a növekedés. Ezzel együtt járt egyfajta káosz és rendezetlenség is. Azon járt az eszem, hogy ha itt 70 emberrel így küzdünk, akkor vajon hogyan tud működni egy 4000 fős szervezet? Baromira kezdett érdekelni, hogy mitől működhet egy multi, olyannál még sosem dolgoztam.
Ekkor jött egy állásajánlat egy értékpapíros cégtől, ami egy nagy multinak, a KBC-nek a tagja. Minden nagyon összeállt, beleláthatok egy multiba, más környezetbe mehetek el, jó fizetést is ajánlottak, stb.
Felmondtam, átigazoltam oda és ott is eltöltöttem majdnem 6 évet. Eléggé szép évek voltak ott is, mondjuk talán az utolsó felet leszámítva. Azt már nem igazán élveztem, mert az amit meg akartam ismerni, az a multis környezet, kicsit az is lett a halálom. Ha van egy ötleted, akkor nem az van, hogy hajrá csináljuk!, hanem ezer helyről kell engedélyt kérni, bizottságok elé kell járulni, sok embert kell meggyőzni, stb.
Aztán ha jóvá is hagyják, simán van olyan, hogy elkezdünk csinálni egy projektet és egy év után azt mondják, hogy mégse, nem csinálhatjátok tovább. De hát eddig csak költöttünk rá, energiát tettünk bele, most kezdene termőre fordulni. Nem érdekel, nem csinálhatjátok tovább, meggondoltuk magunkat. Az egyén szemszögéből ez akkor is nagyon idegesítő, ha esetleg a nagy egész csoport szempontjából tényleg az a jó döntés, hogy félbehagyjuk a dolgot.
Közben én egyetértően bólogatok és mosolygok. Igen, én is ezt akartam mondani, hogy ez a valamit-valamiért, 4000 ember ötletét nem lehet megvalósítani.
Pontosan. Ez valamennyire a működés velejárója. De arra kezdtem rájönni, hogy ez nem az én világom. Legalábbis ott és akkor már nem. Szép volt, jó volt, de egyelőre elég volt.
Arra gondoltam, hogy visszamegyek startup környezetbe. A Bankmonitornál lettem operatív igazgató. Egy barátom alapította azt a céget, nagyon ígéretes volt a kezdés, örültem, hogy ott lehetek. De hamar kiderült, hogy a neki egészen más elképzelése van arról, hogy hogyan fogunk együttműködni, mint nekem.
Azért jöttem el a KBC-től, mert nagyobb szabadságra vágytam. Röviden így lehetne összefoglalni. Ehhez képest azt éreztem, hogy fele, de lehet, hogy harmad akkora szabadságom sincs, mint a KBC-nél volt. Beszélgettünk róla, hogy ki szerint hogyan kellene megoldanunk a helyzetet, de egy év után úgy döntöttem, hogy inkább tovább állok.
Hogy azóta mi történt, az már fent van a blogomon. 🙂
Korai nyugdíjasként miért lépsz ki a nyilvánosság elé és a többiek miért nem? Szeretnél motiválni másokat?
Hogy a többiek miért nem, arra nem tudok válaszolni. Van néhány ember, akivel beszélek és győzködöm, hogy lépjen a nyilvánosság elé. Ők általában a magyar sztereotípiával jönnek, hogy Magyarországon az emberek nagyon irigyek, és nekik ebből csak ellenségeik lennének. Lehet, hogy így van, megjegyzem ezt eddig én nem tapasztaltam. A hozzám direktben érkező visszajelzések kb. 95%-a abszolút pozitív és érdeklődő. Hallom én is, hogy a sajtóban megjelenő cikkek alatt a kommentek általában gyalázatosak, de azokat nem olvasom. Vagy legalábbis nagyon ritkán.
Te miért léptél ki a nyilvánosság elé?
Írtam erről egy posztot, nem olvastad?
Nem, azt még nem, de megkeresem.
10 pontban összeszedtem, úgyhogy most nem sorolnám fel. Leginkább a saját szórakoztatásomra készül a blog. Ha társadalmi küldetést akarunk mögé látni, akkor két dolgot tudok mondani. Egyrészt örülnék, ha javulna a magyar pénzügyi kultúra. Másrészt jó lenne, ha Magyarországon is egyre többen látnák, hogy lehet szeretettel is is végezni azt a tevékenységet, amivel a napi betevőt megkeressük. Itthon tudtommal a dolgozók 60-70%-a utálja, amit csinál. Jó lenne csökkenteni ezt az arányt.
Talán a saját példám pár helyen tud segíteni. Nem mindenben, hisz ez csak egyetlen életút, de talán tudok inspirálni, hogy az emberek energiát fektessenek a saját pénzügyi kultúrájuk kialakításába.
Sok ilyen ember kéne még, mint te. De komolyan.
Köszönöm, de szerintem elég unalmas lenne úgy az élet. 🙂
Azt mondja Átlag Béla, hogy könnyű neked, mert sokat kerestél. Igazgató voltál, de miért lettél az és miért kereshettél sokat? Mit tettél le az asztalra, hogy igazgató lehess? Neki mit kéne tennie ahhoz, hogy ő is igazgató lehessen? Mi az, amit te megtettél, de Átlag Béla még nem?
Válaszolok a kérdésre, de előre leszögezem, hogy nem szabad túl komolyan venni a válaszomat, mert minden út egyedi. Tehát meg lehet próbálni lemásolni azt, amit én csináltam, de lehet hogy az más életébe abszolút nem fog passzolni. Úgyhogy ez ötletbörzének használandó, nem pedig most én megmondom a tutit! dolognak.
Nagyon hiszek például a folyamatos tanulásban. A kiadási naplóm szerint 2017-ben is a harmadik legnagyobb szeletet tanulásra költöttem a költségvetésemből. Sok olyan dolgot is elkezdek tanulni, ami egyáltalán nem passzol a korábbi tanulmányaimba, vagy a szakmámhoz.
Aztán abban is hiszek, hogy mindenkinek érdemes megkeresnie azt, amit olyan szenvedélyesen szeret, hogy bármit megtenne érte. Ha szenvedélyesen szereted a munkádat, akkor azt sokat fogod csinálni, ha sokat csinálod, jó eséllyel kiemelkedő leszel benne. Ha így lesz, szerintem előbb-utóbb meg is fognak fizetni érte. Nem mindenkinek kell igazgatónak lennie, mert van, akihez ez egyáltalán nem passzol. Én sem vagyok már az. Lehet, hogy hozzám sem passzolt. 🙂
A harmadik szerintem, hogy legyél mobil. Nehéz volt otthagyni a falut, ahol felnőttem, vágyom vissza, de Budapestre jöttem a tanulmányaim és a jobb karrierlehetőségek miatt, bevállaltam. Erről te is sokat tudnál mesélni, hiszen elmentél Hollandiába, a mobilitás borzasztóan fontos. Nem csak a lakhelyek közötti mobilitás, hanem a szakmák, szektorok közötti mobilitás is. Merj kipróbálni új dolgokat.
Ha magasabb fizetést, vagy elismertséget szeretnél elérni, akkor nagyon fontos, hogy kb. ki tudjad számolni, hogy mekkora értéket teremtesz tulajdonképpen a cégednek, majd le is tudjad tárgyalni azt, hogy a fizetésed ezzel összhangba kerüljön. Ebben a kérdésben kevesen igazán jók szerintem.
Ezen kívül fontosnak látom még a tudatos kapcsolatépítést. Ezzel is sokat foglalkoztam. A nyilvánosság előtti beszéd, a public speaking szerintem szintén olyan tudomány, amit érdemes minél jobban elsajátítani. Úgy kellene tudnod nagy tömegek előtt beszélni, hogy fenntartsd az érdeklődésüket, hogy figyeljenek rád. Ez abszolút tanulható. Sokan azt hiszik, hogy veleszületett tehetség, ami részben igaz, de tanulható is a dolog.
Elsőre ennyi jut eszembe, de biztosan sok egyéb is van még.
Ugye, Buffett is erre a tanfolyamára a legbüszkébb?
Igen, igen. Ez a kapcsolatépítésben is segít, ha téged valaki valahol lát prezentálni, az olyan legyen, hogy azt mindenki megemlegesse!
Egy vicces történet volt például, amikor a multiban éves raportra mentünk ahhoz a bizottsághoz, aki minket felügyelt. Tele olyan arcokkal, akik a 40 ezres csoportszintű létszámból a legfelső 50-ben ültek. Karácsony előtt volt a találkozó, mindenkinek vittem ajándékba egy darabot a saját termesztésű csilipaprikámból. Egy sztorival illusztráltam, hogy nagyon csíp, úgyhogy senkinek eszébe ne jusson megenni.
A legnagyobb vezér erre mit mondott? Hagyjál már, én férfi vagyok. Majd bekapta a paprikát és összerágta. Ilyen felkiáltás után már nem volt más választása, mint uralkodni magán és végigülni a megbeszélést, de látszott, hogy az nem volt neki egyszerű. Mindenféle színt játszott a feje és nagyon vicces hangok jöttek ki belőle. Szerintem a mai napig emlékeznek a résztvevők a történetre.
Mi az, amit érzelmileg nehéz volt feldolgozni az utad során?
Nagyon sok minden.
Mondjál kettőt.
Lássuk csak. Nehéz követni a saját utamat akkor, amikor óriási az ellenszél. Amikor van egy ötletem, amiről meg vagyok győződve, hogy helyes, érzem belül, hogy az a jó irány, de nagyon sokan ennek az ellenkezőjét gondolják. Ilyen volt nekem a nyugdíjazásom. Az, hogy úgy döntöttem, elhagyom a régi karrieremet annak ellenére, hogy szerintem sikeres volt. Sokan próbáltak lebeszélni róla és őrültnek tartottak/tartanak.
Szerintem fontos, hogy az ember ki tudjon tartani a saját belső értékei mellett akkor is, ha mások hülyének gondolják ezért.
Aztán ami nekem még nehezen megy, az az elfogadás. Folyamatosan tanulom, hogyan éljek ítéletektől mentesen. Vagy anélkül, hogy guruként osztanám az észt arról, hogyan kell élni. Ez pláne nehéz azóta, amióta a 30as nyugdíjas Facebook oldal ilyen sikeres.
Számomra az a legjobb, amennyire látom, hogy nem hazudsz. Azt is elmondod, hogy a szüleid segítsége nélkül nem tartanál itt, de megtehetnéd, hogy ezt nem mondod el és fényezed magad. De te nem teszed meg, ez számomra nagyon pozitív, szerintem ez az, amivel embereket még inkább megnyersz.
Mi az, amit elmondanál, de nagyon kevesen kérdezik meg?
Elmondanám, hogy a korai nyugdíjazás és az anyagi függetlenség tényleg szuper dolog, de önmagában egyik sem hozza el Neked a kánaánt. Márai írja, hogy boldogság abban a lepárolható értelemben nem létezik, ahogy a legtöbb ember keresi. Ha mindig boldog lenne valaki, akkor egy idő után az válna a szürke hétköznappá. Ha nincsen boldogtalanság az életedben, akkor nem tudsz boldog sem lenni, hiszen a boldogságot nem tudod mihez viszonyítani. Nekem ugyanúgy van egy csomó problémám, mint bárki másnak. Ha ezt el is mondtam valakinek a sajtóban, ez általában kimaradt az interjúkból.
Sokaknak elég felfogni azt, hogy anyagi függetlenség egyáltalán létezik, nem hogy még abba belegondolni, hogy milyen lehet az ő cipőjében lenni.
Igen. Segít, ha belegondolsz abba a helyzetbe, hogy mi van, ha az univerzumban mindenki csak franciául beszél. Akkor valójában nem is létezik a francia nyelv, hiszen nem tudod mihez viszonyítani azokat a nyelvi részleteket, amik valójában a francia nyelv karakterét adják. Egy nyelv van, mindenki azt beszéli, ez a természetes. Na, ilyen ez is. Hogy ha csak boldogság lenne, akkor nem lenne boldogság.
Amiért a mesékben is van jó és rossz, hogy legyen mihez viszonyítani, különben a gyermek sem tanulná meg, hogy mi az a jó és mitől jó a jó.
Igen. Ilyen a szabadság is. Még a szabadság is egy idő után rabsággá tud válni. Ha te nagyon küzdesz és tíz körömmel kaparsz azért, hogy mindig minden pillanatban szabad legyél és ne mondja meg senki, hogy mit csinálj, akkor valójában már nem is vagy szabad, hiszen rabja vagy a szabadságnak. Minden gondolatod csak e körül forog. Ez is egy olyan dolog, ami foglalkoztat és ritkán kerül szóba. 🙂
Én még nem tartok itt, de már gondolkodom, hogyan alakítsam az életemet a lépés után, már készülök. Jöjjenek kicsit problémásabb dolgok! Te először csak szabadságra mentél, de már nyilván akkor is volt egy portfóliód, a Facebookon megosztottad, hogy ez nagyságrendileg hogyan néz ki. De ha tudatosan készültél volna arra, mondjuk 5 éve, hogy idén nyugdíjazod magad, akkor máshogy alakítottad volna a portfóliódat?
Ahogy most van a portfólióm, azzal békességben vagyok. Szeretném átalakítani, de ez egy folyamat lesz. Nem csinálok nagy, huszáros vágásokat benne. Mit csinálnék másként, ha újra kezdeném? Előbb nyergelnék át a spekulatív, kereskedés jellegű stratégiákról a valódi, hosszú távú befektetésre. Vagy inkább el sem kezdeném az előbbit, rögtön az utóbbival indulnék. Aztán sokkal több részvényt kellett volna venni a 2008-as válságban. Vagy 2012-2014 között sokkal több ingatlan befektetést kellett volna megvalósítani Budapesten. De utólag mindig könnyű okosnak lenni, ezekért nem szoktam a fejemet a falba verni.
Volt olyan könyv, ami nagy hatással volt az életedre?
Nagyon sok. Kizárólag szakmait gondolsz?
Mondj egy szakmait és egy nem szakmait…
Az egy nem szakmai címe: Az önismeret ösvénye, Arthur Osborne írta. A szakmaiak közül pedig a Market Wizards sorozat.
Ó, csak az első kettő van meg.
Azt hiszem, négy kötete van, de az mind brilliáns. Nagyon jól megmutatja, hogy aki trading jellegű sikereket ér el, az milyen iszonyatos energiát, áldozatot tesz ebbe. Számomra kirajzolódik az erős kontraszt a buy and hold-dal. Úgyhogy a Market Wizards nagyon szemfelnyitó.
Mik a terveid a közeljövőben vagy hosszabb távon?
Célokat továbbra is tűzök ki magam elé, de ezeket a célokat már nem veszem olyan nagyon komolyan. Szeretnék például egy könyvet kiadni anyagi függetlenségről, korai nyugdíjazásról. Nincs az a blogposzt, vagy beszélgetés, ami elég hosszú lenne ahhoz, hogy úgy érezzem, átadtam mindent.
Kíváncsi vagyok, hogy miközben írod a könyvet az elég lesz-e. A könyvvel az a baj, hogy ha 10 év múlva írnád, lehet nagyon mást írnál bele.
Így van.
Legfeljebb 10 év múlva lesz egy második kötet.
Lehet, hogy így lesz. Mindennapi terveim is vannak, esküvőt szeretnénk a jegyesemmel, gyerekek is lesznek szerintem.
A gyermek is fel szokott merülni, mint lehetséges probléma, hogy majd akkor kifutsz a pénzből. Én ezzel nem értek egyet. Te mit gondolsz?
Szerintem működik ez a modell gyerekkel, gondolkodom ezen sokat. De azt is mindig hozzáteszem, hogy a puding próbája az evés lesz, tehát amíg még nem volt gyerekem nem szeretek okoskodni azon, hogy milyen ha gyerekem van. Meglátjuk.
Amit el szoktak felejteni, hogy a párod valószínűleg nem rajtad csüng, hanem neki is van keresete.
Hogyne. Persze. A családi kasszának én csak az egyik eleme vagyok.
Azt olvastam, hogy használod az államilag támogatott megtakarítási formákat.
Így van. Önkéntes nyugdíjpénztár, nyugdíj előtakarékossági számla, egészség pénztár, ezeket mind használom. A TBSZ számla pedig a legfontosabb.
Nem gondolod, hogy a pénz nálad, a te kezedben jobb helyen lenne? Vagy azt mondod, hogy most lehet, hogy úgy néz ki, de ez is egyfajta diverzifikáció, ez is egy pillér, ami később beérhet?
Igazából egyedül, ami az önkéntes nyugdíjpénztárban van, azt nem én kezelem. Egyrészt valóban diverzifikáció, hogy egy szeletet nem magamnak kezelek. Másrészt szeretem ezt a megoldást az adó visszatérítés miatt, illetve azért, mert nagyon alacsony költséggel működik.
Nem adózási tanácsokat szeretnék kérni, de hogy képzeljem el? Van egy nagy portfóliód, amit cégesen kezelsz, az fizeti a járulékot, hogy nyugdíjas lehessél, hogy néz ki ez a rendszer?
Igen. A kettőt válasszuk szét. Van egyszer a vagyonom, ami ingatlan, részvény, stb. Folyamatos jövedelmet termel, ennek nincs köze céghez, ez magánvagyon. Ezeket a befektetéseket TBSZ számlán, adómentes konstrukciókban tartom. Ugye a NYESZ számla is és az önkéntes nyugdíjpénztár is adómentes. Azért mondom magam nyugdíjasnak, mert ennek a magánvagyonnak a hozamából képes vagyok megélni. Jobban mondva a hozamának egy részéből.
Több TBSZ számlát használok egyszerre és amikor az egyik lejár, akkor abból leveszek annyit, amennyire szükségem van várhatóan a következő évre, a többit visszakötöm.
Helyes, így csinálom én is.
Emellett van egy cégem, abban nem tartok vagyont, vagy legalábbis keveset. Onnan kapok viszont fizetést és az fizeti a kötelező közterheket. Azért van ez a cég, hogy legálisan ki tudjam számlázni azokat a hobbi tevékenységeket, amikért nekem fizetnek. Emellett azért is jó, hogy van, mert a szolgálati időm gyarapodik, így egyszer majd hivatalosan is nyugdíjas lehetek.
Mi lenne, amit elmondanál, ha bemennél egy gimnazista osztályterembe? Milyen tanácsot adnál nekik?
Volt már erre példa. Nem volt egyszerű, hisz ami egy felnőtt embert érdekel, az egy 14-18 éves fiatalt még nem biztos. Elmondtam nekik, hogy jómagam az iskolában, ha rossz napom volt, azzal tereltem el a figyelmem, hogy már csak pár év és befejezem ezt az iskolát.
Az a baj, hogy a “nagybetűs életben”, munkában ez már nem működik. Azt mondod magadnak biztatásként, hogy már csak 20-30-40 évet kell kibírni és nyugdíjba mehetek? Ez szerintem elég rossz stratégia.
Szóval arról meséltem, hogy szerintem lehetséges megtalálni azt a munkát, amit az ember szeretettel, rajongással, élvezettel végez. Ahhoz viszont, hogy megtaláljuk ezt a hivatást, elég sok dolgot érdemes kipróbálni. Az is lehet, hogy néhány évente, vagy évtizedente megváltozik, hogy mit szeretünk csinálni. Éppen ezért érdemes odafigyelni arra, hogy mindig legyen annyi tartalékunk, hogy bátran belekezdhessünk valami új dolog megtanulásába/kipróbálásába.
Úgy tűnt, hogy működik a dolog, elég jó visszajelzéseket kaptam.
Az én unokaöcsém és unokahúgom még fiatalabb, 10-12 évesek, és ők is látják, hogy én már dolgozom, de jövök haza vizsgázni, például a VAP vizsgára, és kérdezik tágra nyitott szemekkel: Te tanulsz? De hát te már dolgozol, akkor a szabadidődben miért tanulsz? Szabadságot veszel ki és tanulsz? Komolyaaan? Ők szeretnék, hogy vége legyen az iskolának, én pedig próbálom nekik mutatni, hogy ott nem ér véget a tanulás. Fejlesztened kell magad, mert különben mit fogsz csinálni 5 év múlva? Ha beállsz ma mondjuk egy boltba pénztárosnak vagy weboldalakat fejlesztesz, mit fogsz csinálni néhány év múlva, amikor már robotok dolgoznak a pénztárban, vagy egy kattintás lesz mindenkinek összerakni egy honlapot?
Meg szeretnélek kérdezni téged is, milyen forrásokat ismersz, ahol érdemes magad képezni? Például beszéltünk már a VAP képzésről, de vannak-e még akár olyan weboldalak, ami jó kiindulási pont?
Udemy, Udacity,
Coursera, Skillshare.
Ezeket abszolút tudom ajánlani. Ezen kívül azt is ajánlom, hogy merjenek kísérletezni. Menjenek el egy újfajta munkahelyre, amit még nem próbáltak soha. Én rengeteget tanultam, amikor elmentem a nyugdíjazás után hobbista kamionsofőrnek. Bekerültem egy olyan környezetbe, ahol nem jártam ezer éve. Önkénteskedéssel is sok ilyen dolgot lehet csinálni.
Magyarországon még nagyon gyerekcipőben jár az önkénteskedés. És akkor gondolom németül és angolul beszélsz?
Igen.
Lenne kedved új nyelvet megtanulni és mi lenne az?
Abszolút lenne, a spanyolban gondolkodom.
Dolgoznál külföldön is, hogy azt a világot is megismerd?
Hogyne, nagy szívfájdalmam, hogy ez eddig kimaradt. Skandinávia például nagyon a szívem csücske. Azt terveztem a főiskola közepén, amikor még nem kezdtem el dolgozni, hogy a főiskola után rögtön el fogok menni Svédországba 1-2 évre valami szakmai gyakorlatra. Szerettem volna megtanulni svédül és hogy az ottani kultúrát magamba szívjam. Aztán ezt a tervet a portfolio.hu miatt dobtam. Mostanában kezd ez a téma megint előkerülni, mert egy részem nagyon bánja, hogy nem léptem meg. Egy részem pedig nagyon örül neki, mert egyébként most lehet, hogy nem lennék itt. Lehet, hogy még meg fogjuk lépni, de nincsen konkrét terv.
Az Erasmus programot és hasonló külföldi ösztöndíjakat viszont mindenképp ajánlom, aki felsőoktatásban részt vesz, az menjen el mindenképp egy időre.
Én is látom, hogy ezt csinálják. Jó. Úgy gondolom, hogy sosem tudjuk meg, jobb lett volna-e vagy sem. Ha ma vinnéd haza apukádnak a bizonyítványt, hogy ezt sikerült elérnem, akkor nem szégyenkezhetsz, igaz? De ha magadnak állítasz bizonyítványt és visszanézel: jól csináltam vagy nem? Persze alapvetően igen, de van valami, amit másképp csináltál volna?
Ezen nem szoktam gondolkodni. 36 évesen hova készítsek még bizonyítványt? 🙂
Viszont van egy videofelvétel a YouTube-on, nem tudom ismered-e: Steve Jobs tartott beszédet 2005-ben a Stanfordon a végzősöknek. Ő mondja azt, hogy az életben a sarokpontokat össze tudod kötni, ha visszanézel. Látod, hogy hogyan következik az egyik a másikból. Ha visszanézek az eddigi életemre, valóban látom ezeket. Ezektől vagyok az, aki ma vagyok.
Ezer olyan válaszutat tudok felsorolni, ahol a mai eszemmel már nem azt az utat választanám, amit anno választottam. De ugyanakkor boldog is vagyok, hogy a múltban rosszul választottam, mert így tudtam megtanulni a leckét. Ettől vagyok az, aki vagyok.
Igen és ez valahol kulcs mondat is ahhoz, hogy mit jelent a boldogság, el tudod-e fogadni vagy csak azon rágódsz, hogy mi lett volna ha? Néha gondolkodhatunk azon, hogy miért voltam olyan hülye ezt vagy azt csinálni, de abban az adott helyzetben teljesen jó döntés volt…
Hiszek abban, hogy a sors, tehát az eleve elrendeltség és a szabad akarat valahol egyszerre létezik. Hogy a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást. Ha például itt vagyunk a Földön mindenki úgy beszél a Napról, hogy az fent van. Ez triviális, a Nap az fent van.
Akkor most menj ki egy űrhajóval és nézd meg, hogy a Nap az valójában oldalt van, vagy ha úgy ülsz az űrhajóban, akkor lehet, hogy lent van. Mégis szeretünk sokszor szélsőségekben gondolkozni. Valami vagy fent van vagy lent van. Vagy jobbra, vagy balra. Vagy könnyű, vagy nehéz. És így tovább. Az ellentétek szerintem tudnak egyszerre létezni. A 6-os vagy 9-es paradoxon.
Annyira sokoldalú, hogy az már majdnem gömb. 🙂
Igen. 🙂
Honnan szerzel információt azokról a cégekről, részvényekről, amiket éppen szeretnél vásárolni?
Igyekszem minél kevesebb közvetítőt használni. Nem hinnénk el, de a nemzetközi sajtó, a magyar meg pláne, iszonyatosan sokat hibázik, sokat félreért. Illetve sokszor nem is félreért, csak összekeveri a tényeket meg a szerző saját véleményét. Ezért ha egy cég bejelent valamit, akkor felmegyek a cég honlapjára és a hivatalos közleményüket nyitom meg.
És te formálsz véleményt, nem pedig mások.
Így van.
Ez kulcs.
Miután megformáltam a saját véleményemet, elolvasok más véleményeket is és mérlegelem, ezzel mit akarok kezdeni.
Gyönyörű történet az amerikai kiskereskedelem. Ugye mindenki attól fél egy ideje, hogy az Amazon meg fog ölni minden kiskereskedőt, ezért hosszú ideje zuhantak a kisker cégek részvényei. Ebben a környezetben érkezett egy éve a hír, hogy az Amazon felvásárol egy Tesco jellegű céget az USA-ban. A részvényeket a bejelentés előtti árfolyamnál kb. 30%-kal drágábban vette meg az Amazon.
A célpont részvényei értelemszerűen erősödtek másnap 30%-ot, az összes többi fizikai kiskereskedő viszont gigazuhanásba kapcsolt. A befektetők szinte egyöntetűen úgy vélekedtek, hogy az online óriás (Amazon) megjelenése a fizikai kiskereskedelemben óriási veszély a többiekre nézve.
Lehet viszont ezt másképp is nézni. Nekem két dolog jutott eszembe, amikor a tényeket elolvastam. Egyrészt a jelek szerint az Amazon is úgy gondolja, hogy a fizikai kiskereskedelem nem teljesen halott, hiszen máskülönben nem terjeszkedne ott. Másrészt az, hogy 30%-kal többet ad a cégért annál, ahol a részvényei korábban voltak azt is jelenti, hogy még szerinte is alulértékelt volt a cég a bejelentés előtt. Sőt, ha 30%-kal drágábban hajlandó megvenni, akkor az Amazonnak valószínűleg még ennél is többet ér az a cég.
Éppen nyaraltam, de időt szakítottam azért a jelenség értelmezésére. Elég gyorsan világossá vált, hogy másképp látom a dolgot, mint a többségi vélemény. Lehetőséget láttam a dologban és be is vásároltam az egyik zuhanó kiskereskedelmi részvényből.
Egy éve történt a dolog, visszamenőlegesen az látszik, hogy az a nap volt az adott fizikai kiskereskedő mélypontja. Azóta csak emelkedik, jelenleg 60% körüli nyereségem van a részvényen. Élethosszig akarok tulajdonos lenni ebben a cégben is, ami azt is jelenti, hogy simán kiderülhet pár éven belül, hogy mégis a többségi vélemény volt helyes. Lehet, hogy a dolog majd veszteséggel végződik, de egyelőre úgy tűnik, hogy érdemes volt szembe menni a többségi véleménnyel.
Mi volt a legsikeresebb részvénybefektetésed és mi volt a legrosszabb? Szerintem mindegyik iskola.
Legjobb az sok van.
Igen, ha az elmúlt időszakot nézzük, akkor könnyű volt jól dönteni…
Igen, az elmúlt 8-10 évben szinte mindennek emelkedett az ára. De talán arra vagyok a legbüszkébb, amikor leginkább szembe mentem az aktuális mainstream hangulattal. A fenti példa mellett ilyen volt, amikor a TVK 2012 körül leesett a történelmi mélypontja közelébe. Úgy láttam, hogy itt az idő sokat venni belőle. Nem beszéltem olyan emberrel, aki ne nézett volna totál hülyének emiatt. De akkor is bevásároltam 2000 forinton alaposan. Kb. két évvel később 5 ezer forintért vásárolta fel a MOL a forgalomban lévő részvényeket.
A harmadik kedvenc ilyen sztorim az Apple. 2016-ban kijött egy gyorsjelentés, amiben csökkenő árbevétel szerepelt és mindenki azt hitte hogy az Apple-nek vége. Szinte konszenzus volt abban, hogy leáldozott a cég csillaga, de nem értettem vele egyet, inkább vásároltam.
100 dollár alatt volt, emlékszem.
Most pedig 190 dollár. Ezekre vagyok leginkább büszke, mert ezek a legnehezebb pillanatok. Amikor mindenki más azt mondja, hogy hülye vagy, de neked más a véleményed. Persze nem biztos, hogy a vége is jó lesz ezeknek a sztoriknak, de egyelőre úgy tűnik, hogy igen. Térjünk vissza rájuk pár évtized múlva. 🙂
Igen, ezt azért el kell mondani, hogy általában befektetni akkor nagyon jó, amikor nagyon rizikósnak érzed vagy nagyon szembemész a többiekkel, és akkor rossz, amikor egyértelműnek érzed és mindenki egyetért veled.
Persze sok olyan befektetés is van, amire nem vagyok büszke. Az egyik legemlékezetesebb az egy megújuló energia cég, amibe nagyon sok pénzt fektettem be, de aztán kiderült, hogy a menedzsment nem úgy gazdálkodik a cég vagyonával, ahogy én azt elvárnám.
Óriási lecke volt. Azt verte belém, hogy mindegy milyen jó az ötlet, vagy szexi az iparág, ha a menedzsment simlis. Az adott cég vezetősége talán a legkritikusabb faktor, ma már tudom. Ilyen szempontból ez a lecke minden pénzt megért. Visszatekintve fájó pont, hogy katasztrofálisan sült el, ott hülyeséget beszéltem és hülyeséget is csináltam. De ez együtt jár azzal, hogy amikor szembe mersz menni a mainstream véleménnyel, van, hogy el is buksz. Nem lesz mindig igazad.
De volt okod így vélekedni, merted meglépni. Olyat még nem láttam, hogy valakinek minden befektetése szuper. Olyan emberek csak a kommentelők közt vannak. 🙂
🙂 Igen, igen…
Olyan mint a gyereknevelés, kétféle ember van: aki tud gyereket nevelni és akinek van. Mindenki hibázik valahol. Lassan kifogytam a kérdésekből és az idő is elment…
Nagyon jó beszélgetés volt, köszönöm szépen.
Én köszönöm, nagyon örültem neki. Sok sikert a továbbiakban!
Remélem nekted is tetszett ez a beszélgetés. Ha igen, kérlek oszd meg másokkal is! Kíváncsi vagyok a véleményedre, írd meg kommentben!
Extra interjú: Lee Kranefuss: Van az úgy, hogy az ETF kibobott pénz
Kérdezz bármit a Telegram app-on keresztül!Csatlakozz a Facebook oldalhoz, hogy ne maradj le semmirol!
Trackback/Pingback