Valahogy mindig ugyanoda lyukadunk ki: találd meg a szenvedélyed és kövesd a szíved. Mindegy, hogy meseírás, kézművesség, hajózás, minden területnek megvan a maga fanatikusa, aki világszinten is ismert lesz és anyagilag sikeres. Most éppen a fácántenyésztés kiemelkedő alakjának közelében tölthettem egy napot, aki más területeken is ismert, számunkra elképesztő élete van. Mesélek pár sztorit!
Számos fácán faj él, főleg Ázsiában, közülük sok a kihalás szélén. Ezek tartásáról, mentőprogramjairól tartott előadást Budapesten az európai állatkertek konferenciáján és Tordason május elején. Budapesten találkoztam vele, hogy elvigyük Tordasra és utána másfél napon át hallgattam az előadását, beszélgettünk.
balra: himalájai fényfácán, jobbra: szatír tragopán
Bemutatkozás után rögtön egy kérdéssel kezd:
Merre megyünk, a Balaton irányába?
Igen, de csak nagyjából 20 mérföldet. Úgy az út harmada a Balaton felé. Ismerős a környék? Gyakran jár Magyarországon?
Gyakran nem, de úgy 50 évvel ezelőtt egyik évben én nyertem a Balaton átúszást, és Budapestet is szeretem. És ott voltam az 56-os legendás melbourne-i szovjet-magyar vízilabda meccsen, ami konkrétan vérre ment. Tényleg vér volt a vízben, elképesztő küzdelem volt.
Összefoglalná az életét röviden?
Már a szüleim és a nagyszüleim is sportolók voltak. Így aztán fiatalon úszó lettem, európabajnok. Aztán elmentem tanulni, még Anglián belül, de mivel ismert voltam a tévéből, megválasztottak a diákszövetség élére. Közben zenéltem is főleg zongorán, szintetizátoron, gitáron és basszusgitáron. Hatalmas élmény volt együtt zenélni a Beatles-szel, Rolling Stones-szal milliós közönség előtt. Volt amikor mi kezdtünk egy Life Aid koncertet, aztán gyorsan mentünk a reptérre, New York-ba repültünk a Concorde-dal és ott fejeztük be a koncertet. Innen jön az Eric Clapton barátság is, én vagyok a lányai keresztapja.
Szóval már a tanulás mellett is milliókat kerestem a zenével. Az eredeti szakmám tanár, iskolaigazgató voltam amíg 56 évesen nyugdíjba nem mentem. Aztán az Egyesült Nemzetek Szervezete úgy tíz éve felkért, hogy legyek a közvetítő a béke érdekében Kína és India között. Heti rendszerességgel repültem az Anglia, India, Kína, New York köröket, volt amikor kétszer is.
De mostanában igyekszem egyre inkább visszatérni a fácánokhoz. Az elmúlt években a Fácán Világszövetség (WPA) elnöke voltam, ma már ez az elfoglaltságaim miatt nem fér bele, de még mindig személyesen engem keresnek meg a veszélyeztetett fajok miatt.
Miért nem költötte el fiatalon a pénzét? Látom, hogy ez sokaknál hiba.
A családom is jómódú, gazdag volt, valahogy sosem jött az igény. Kevésbé érdekelt a pénz.
Honnan jött az állatok iránti szeretet?
A nagyapám farmján Angliában, fácánokat tenyésztettek vadászati célra, évente százezres méretben. Amikor kicsi voltam már a madarak közt nőttem fel. Nagyon szerencsés vagyok. A feleségemmel az otthonunkban mentünk meg rigókat, sünöket is, de több tigrist és orángutánt is felneveltünk. De legnagyobb számban ritka fácánokat tenyésztek.
Valóban? Ez fantasztikus és hihetetlen.
Tara a nőstény tigris még 5 hónaposan került hozzám, felneveltük és Indiába jártunk visszaszoktatni a természetbe egy nemzeti parkban. Néha a vendégek elképedtek amikor ültek a TV előtt a nappaliban és besétált a tigris! A gyerekek pedig mentek vele barátkozni, a tigris közben dorombolt, végtelenül intelligens állat, nem bántott senkit. Végül két évesen ő döntött úgy, hogy a természetben marad egy hím hívására. Erről dokumentumfilmet is forgattak.
Három évvel később hihetetlen élmény volt, amikor visszamentem meglátogatni Tara-t. A park vadőre mondta, hogy a közelben van. Csónakkal mentünk, én háttal ülve eveztem, és végül Tara 8-10 méteres ugrással landolt a csónakban. A felvételt készítő operatőr falfehérre vált, miközben Tara összenyaldosta az arcom. Aztán kikötöttünk, bement a bokorba és hozott valamit. A kölykét, amit a lábamra tett. Aztán hozott még egyet és még egyet. Megmutatta őket nekem. Nem lehet leírni milyen érzés volt…
Természetesen részt vettem a panda mentő programban is, hiszen a kínai miniszterelnök jó barátom, a házamban alszik, az én pezsgőmet issza. Igazán a fácánok fajfenntartása foglalkoztat, egész életemben ezen munkálkodtam.
John-t különböző kormányok kérik fel, hogy segítsen fácánokat menteni, szaporító programokat elindítani. Vannak olyan madárfajok, amik Európában csak neki vannak a maláj, vagy éppen a kínai kormány jóvoltából. Folyamatosan jár Vietnámba, Borneóra is. Május elején azért jött Budapestre, mert az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) tartott konferenciát, több mint 400 résztvevővel, ahol megegyeztek a Fácán Világszövetséggel, hogy több állatkert is bekapcsolódik a ritka fácánok fajfenntartó és visszatelepítési programjába. Ehhez viszont elengedhetetlen a szakértő hozzáértés, hiszen az állatkerteknek van lehetőségük segíteni, a tudásuk viszont nem elégséges. Az ezt követő napokban pedig az éppen megalakuló magyar szövetségnek (WPA Hungary) tartott előadásokat, ezen vettem részt.
Ha különleges díszfácánokat látsz a tévében azt jó eséllyel az én kertemben vették fel. David Attenborough is a barátom, hozzám is jönnek ritka madarakat filmezni, több sorozatban szerepeltek a madaraim.
Erről „így készült” videót is mutatott. Tényleg a világ ezer helyére utazik, rengeteg meghívása van állatkertektől, kormányoktól.
Látom, hogy nem a pénz vezérli, azt hiszem ennyit dolgozni, ilyen hosszú időn át csak szívvel lehetséges. A pénz nem motiváló erő, igaz?
Ez pontosan így van. Nézd, az Egyesült Nemzetek Szervezete óriási összeget fizet nekem a munkámért, (átszámoltam az egyszerűség kedvéért: durván havi 54 millió forintot kap), de tudom, hogy a piaci értékem ennél jóval magasabb lenne. Ha cégeknél dolgoznék tanácsadóként, igazgatóság tagjaként ennek többszörösét kereshetném.
Gondolom a madarakat sem adja el a pénzért, igaz?
Különösen arab országokból hatalmas összegeket kaphatnék, ha eladnám nekik a madaraim, főleg ők ajánlanak szemérmetlenül nagy pénzeket. De a célom a fajmegőrzés, visszatelepítés, nem lehet lefizetni.
Pont azért bízzák rá a madarakat mert megbíznak benne és ért hozzá. Ha valakit illegális eladásokon vagy beszerzésen érik, kizárják a szövetségből. Közben a világon sok helyen nem csak madarakkal, hanem pandákkal, elefántokkal és ritka orrszarvúakkal kapcsolatban is indított fajfenntartó programokat.
Hogyan lehet ennyi utazást bírni?
Repülni is lényegében ingyen repülök, mert már annyit repültem és annyi „air mile-t” összegyűjtöttem. 70 percre lakom a reptértől és a repülő indulása előtt 75 perccel indulok otthonról. Amikor megérkezem a reptérre valaki elviszi az autót és én egyenesen megyek a repülőhöz, a diplomata útlevél miatt nincs biztonsági átvizsgálás. Ha késem, akkor a repülő megvár!
Három asszisztensem van, akik mindig azon versenyeznek, hogy éppen ki ne utazzon velem. Hiszen jól hangzik a sok utazás, de én már inkább csak a 20 órás repülőutat, a bőröndöt és a folyamatos munkát látom benne. Valakinek viszont el kell végeznie a feladatokat amire felkérnek.
Mi a siker titka? Azért Ön olyan dolgokat ért el, amiről legtöbbünk csak álmodozik.
Igen, csak azt tudom mondani, hogy találjuk meg azt, ami számunkra szenvedély és csináljuk kitartóan. Ha a szerencse is mellénk szegődik, akkor talán vihetjük valamire.
A vacsoránál észrevettem, hogy a borokhoz sem mindennapi a hozzáállása és ért is hozzá. Pontosan tudja mit keres, miért és mit kell megnézni rajta.
Honnan ismeri ilyen jól a borokat?
Van egy barátom Ausztráliában akinek nagy borászata volt. Aztán sajnos a felesége meghalt, ezért nem szeretett volna tovább abban a házban lakni a birtokon, de nagyon szerette a borászatot is. Végül beszélgettünk és felajánlottam neki, hogy megveszem a szőlőbirtokot, de ő vigye tovább a borászatot. Végül így történt. Most is imádom azt a helyet, mert a birtok egyik oldalán egy rezervátum van, egy természetes park, míg a másik végében a talán ismerős Moët pezsgő márka szőlője. Ismered a Moët pezsgőt? A borászat kezdetben évi 100 000 palackot termelt és 100 dollárért vitték a borokat, de mióta megvettem, az ár már felment 1000 dollárra. Úgy tűnik minden amihez hozzányúlok arannyá változik. Megélénkült a borok iránti kereslet Kína miatt is.
Ami nem csoda, hiszen egyrészt a termék kiváló, másrészt a Kínai kapcsolatainak köszönhetően a kínaiak is veszik a borokat. A kínai miniszterelnököt régóta ismeri.
Van egy nehéz kérdésem. Ön vagy David Attenborough utazott többet? Mindketten számtalanszor bejárták a világot, rengeteget kalandoztak, de mégis ki utazott többet?
Ez tényleg jó kérdés, nem tudom. Majd megkérdezem tőle és megbeszéljük. 🙂
Úgyhogy ittam a szavait, nagyon barátságos, nagyon szerényen beszél, egy hétig hallgatnám ezeket a történeteket, most 74 éves. Ő látja igazán ennek a munkának a hátrányait és emellett az állatok, a fácánok jelentik az életét. Ismét csak az a történet vége, hogy találd meg azt amit élvezel csinálni és nem megterhelő számodra, próbáld meg abból kihozni a lehető legtöbbet!
Extra interjú: Lee Kranefuss: Van az úgy, hogy az ETF kibobott pénz
Kérdezz bármit a Telegram app-on keresztül!Csatlakozz a Facebook oldalhoz, hogy ne maradj le semmirol!
Trackback/Pingback